szamuráj

A szamuráj (japánul: samurai) a japán történelemben élő harcosok egy csoportját jelöli, akik a középkor során a japán feudális társadalom fontos szereplői voltak. A szamurájok hűséget esküdtek a családjukra vagy a földesurukra, és életüket a harc, a becsület, valamint a japán harcművészetek tökéletesítésének szentelték. A szamurájok kiemelkedtek a társadalomban, mivel a harc mellett filozófiai és művészi ismeretekkel is rendelkeztek. Egy szamuráj jellegzetes fegyverei közé tartozott a katana, azaz a hosszú kard, amelyet a harci szokásokban és a mindennapi életben is használtak. A szamurájok kultúrája és értékrendje, amely a bushido, azaz a „harcos útja” nevű erkölcsi kódex köré épült, a hűség, bátorság, tisztelet, méltóság és önfegyelem alapelveit tartalmazta. A szamurájok kiemelkedő szerepet játszottak Japán történelmében, és kulturális örökségük máig hatással van a japán társadalomra.